A lét egy, a valóság egy, az igazság egy, Isten egy – ezt tanítják a Védák. Az Atya és én egyek vagyunk, aki engem lát, az Atyát látja, én az Atyában vagyok és az Atya énbennem – ezek pedig Jézus szavai. Hamvas Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény „jó hír”, az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti. Hogy is nem vettük eddig észre, hogy „ami az Atyáé, az az enyém”! Miért is nem tudtuk átélni, hogy „nem magamtól cselekszem, hanem az Atyától, aki bennem cselekszik”? Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy „mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok.” – Sok bolyongás után mintha kezdenénk rátalálni a labirintusból kivezető útra…
(Dúl Antal)

A Patmosz első része 1958 és 1964 között született esszéket tartalmaz. A bé-listázott Hamvas Béla 1954-től 1962-ig segédmunkás-raktáros Tiszapalkonyán; az ötvenes évek mindent elárasztó, fojtó politikai atmoszférája az esszékötetben mégis csupán sajátos madártávlatból jelenik meg. Hamvas, bár benne él, mégis fölötte áll, derűje, humora magasából lát rá e groteszk színjátékra. Mint mondja, a korrumpált világ őrjöngése egyetlen pillanatra se tévesszen meg senkit – aki tud a hiteles létről, a nem korrumpálható valóságról, a tragikomédia legsötétebb fordulatán is csak mosolyog.

A hajdanvolt Gautama Sziddharta hercegtől, Buddhától egyszer valaki megkérdezte: Ki vagy? Isten vagy? Nem. Angyal? Nem. Szent? Nem. Akkor ki vagy? – Ébren vagyok. Buddha neve annyit jelent: ébernek lenni. Az emberiség hét mértékadó szellemi tanítója között azonban ő nem a teória, hanem az életgyakorlat bölcse. Józansága évezredeken világít át, és útján a mai napig milliók követik. Ő az alapállás (Hamvas) mestere. Az alapállás végtelenül egyszerű. Ez csak az első, kiinduló állapot, de „nincs ennél az egyszerűnél semmi nehezebb”. (Dúl Antal)

Kiadta: Kossuth Kiadó – Mojzer Kiadó